Nemzeti Park – Miért nemzeti? Miért park?

(Földgömb 2019/április)

Lehet Nemzeti a Múzeum, a Színház, a Bank, a válogatott, sőt újabban a dohánybolt is. De mitől nemzeti egy park? És gondoljunk bele a szókapcsolat második felébe is: a Nemzeti Múzeum olyan, mint egy múzeum, a Nemzeti Színház olyan, mint egy színház, de a „nemzeti park” többnyire nem olyan mint egy park, legalábbis többnyire nem egy nagyra nőtt Margitsziget jelenik meg a szemeink előtt, ha ezt a kifejezést használjuk...

Szurdok, gömbkő, sárkány. Pindosz, Vikosz, Guinness

(Földgömb 2018/október)

Arról szól, ami a címben szerepel. A Vikosz mint a Föld legmélyebb kanyonja (tényleg az?). Gömbkövek, melyek az úton hevernek, és sárkányok (Drákók). Mindez Görögország egy ismeretlen részén...

Vipava-vidék, a homokra épült mészkőfennsík

(Földgömb 2017/október)

A balga ember homokra építette házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle...” – írja a Biblia. De vajon mi történik akkor, ha nem egy ház, hanem egy egész karsztfennsík „épül” homokra (illetve homokkőre)? A szlovéniai Vipava-völgy látványos példákkal szolgál arra, hogy milyen jelenségek következnek be egy ilyen földtani felépítés esetén...

Töbör, pénz, komment

(Természet Világa 2018/január)

Vajon mi a közös a karsztvidékekre jellemző töbrökben, a mindennapi életünkben jelenlévő (vagy hiányzó) pénzben, és a virtuális világ egyik jellemző műfajában, a kommentekben? E látszólag távoleső fogalmakat kapcsoljuk össze ebben a cikkben…

Mérgezett Paradicsom

(Földgömb 2017/március)

„Ha van a Földön Paradicsom, akkor az itt van, az itt van, az itt van.” – ezt a perzsa eredetű kétsoros verset vésette Dzsahángir mogul uralkodó az egyik kasmíri kertjének teraszára. És valóban: a nyáron forró, fülledt Indiához képest enyhet ád a magasan és viszonylag északon fekvő kasmíri völgy. A környező, szárazabb vidékekhez képest a havas hegycsúcsokkal övezett, zöldellő, tavakban gazdag, termékeny völgy valóban szinte maga a Paradicsom. Mégis – ez a Paradicsom mérgezett: földrengések, árvizek és ami a legdrámaibb, emberi viszályok keserítik az itt élők mindennapjait.

Tara - megálló a Dinári Zöld Úton

(Földgömb 2016/szeptember)

A ma emberének is szüksége van zarándoklatra, persze modern köntösben, GPS nyomvonallal és ökológiai tudattal körítve, így nem csoda, ha a hosszútávú túraútvonalak virágzását és kibontakozását éljük napjainkban. Ez a törekvés még a volt Jugoszlávia békés föltámadását is elérte – legalábbis a hegyi turizmus vonatkozásában. Így született meg a Via Dinarica – az út, mely végigvezet a Dinári-hegyvidéken a szlovén Postojnától az albán Jezerce csúcsáig 7 mai országot érintve. A belső, erdős övezeteken át kígyózó „Zöld Út”-hoz tartozik a szerb Tara-hegység is...

Mi van az Üres Negyedben?

(Természet Világa 2016/július)

Homok. Itt akár véget is érhetne a cikk, hiszen megválaszoltam a címben föltett kérdést. Az „Üres Negyed” ugyanis ezúttal nem valamely geometriai problémára, vagy esetleg egy városfejlesztési koncepcióra utal, hanem a Föld legnagyobb összefüggő homoksivatagjára. A Rab-el-Háli (Rub-al-Khali) arab neve magyarul „üres negyedet” jelent. Nem csoda, hogy a szélsőségesen száraz, nehezen járható homokvidéket még a mostoha körülményekhez szokott arabok javarésze is üresnek találta...

Denaturált Omán

(Földgömb 2016/március)

A közelmúltig bezárkózó politikát folytató, és dúsgazdag szomszédjai (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) mellett viszonylag szegénynek tűnő Omán büszke hagyományaira. Aki azonban a gyakran középkori hangulatot árasztó - mert valójában szegény - arab országok hagyományos életmódját keresi, az nem egészen jó helyen jár itt, mivel Ománban már csak nyomokban lelhető fel a régi életforma (noha létezik még). Ománba az menjen, aki az átalakulásra kíváncsi. Vagy a természetre...

Mócvidék - egy rettegett táj szelíd arca

(Földgömb 2015/november)

Magyar füleknek nem cseng éppen kellemesen a Mócvidék neve. Tegyük hozzá, nem ok nélkül. A 18-19. század parasztfelkelései során a hegyi mócok igen nagy pusztítást vittek végbe az Erdélyi-szigethegység magyarjai körében. Mi azonban – Jókaival szólva – "hagyjuk bezöldülni szépen a szomorú évek sírját", és a táj mai arcát, az ott lakók életlehetőségeit kívánjuk felderíteni...

Víz, jég, ember a karszton: Montenegró

(Természet Világa 2014/október)

Montenegro sok szempontból különleges ország. Egyrészt alkotmánya szerint a Föld első „ökológiai állama”. Az egyetlen volt jugoszláv tagköztársaság, mely súlyosabb konfliktusoktól mentesen vált függetlenné. Olyan ország, ahol egyoldalúan eurót használnak, ráadásul ezt már jóval a 2006-os függetlenné válás előtt bevezették. Mindezeken túl Montenegróban kétharmados többsége van a KARSZT-nak. Ez persze nem valamiféle politikai párttömörülés, hanem egy meghatározó természeti adottság, mely az ország területének 69%-át foglalja el...

Élő Karszt

(Földgömb 2014/október)

„A karsztszurdokban vízbe lépni lehet, eltévedni nem; a töbrös karsztfennsíkon eltévedni lehet, vízbe lépni nem.” - éppen ezt a sok évtizedes tapasztalati tényt igyekszem magyarázni a terepgyakorlaton résztvevő hallgatóknak, mintegy vigasztalásképpen, mikor már sokadjára lépnek, csúsznak a szurdok alján folyó patak vizébe. Pár nappal később azonban az élet vaskosan rám cáfol...

Szantorini - felsrófolt méret, lefokozott pusztítás

(Földgömb 2014/szeptember)

Aki először jut el a Kikládok szigetvilágába, annak az egyik legnagyobb meglepetést az jelentheti, hogy ezek a szigetek nemcsak a térképen, de a valóságban is igen közel helyezkednek el egymáshoz. A zömmel békés mészkőszigetek közé ékelődve hellyel-közzel „gyilkos” tűzhányók is felfedezhetők, melyek közül leghírhedtebb Szantorini (Thíra) szigete. A legenda, sőt számos mai tudományos vélekedés szerint ennek bronzkori kitörése pusztította el a krétai gyökerekkel rendelkező minószi civilizációt. Vagy mégsem egészen így történt?

Bábeli fennsík

(Földgömb 2013/november)

Álmomban egy nagy, lapos, kietlen hegy tetején ébredtem. Elindultam hát, hogy megkeressem az embereket. Először napnyugat felé mentem, ahol egy völgy torkában csöndben meghúzódó, kicsiny falura bukkantam. A domboldalban álló templom tornyán magasodó kettős kereszt árulta el számomra, hogy ruszin vidékre tévedtem. Ezen elcsodálkozva visszatértem a hegyre, és észak felé vettem az útirányt. Nemsokára egy kisvárosba érkeztem, ahol gépeik fölé hajló, szorgos németekre találtam. Itt sem időztem sokáig, hanem a hegyre visszakapaszkodva ezúttal kelet felé próbáltam szerencsét. A faluba érve cigány rajkók szaladtak felém. Innét még egyszer, utoljára, fölballagtam a hegyre, és a negyedik égtáj, dél felé indultam. Így jutottam ismét egy álmatag faluba, ahol már az első házból magyarul köszönték rám az „adjonistent”. Valóságos bábeli fennsík ez a hegy! – Vajon melyik lehet ez a fennsík?

Az ál és az igazi hadzsi – Vámbéry és Germanus párhuzamos életútja

(Földgömb 2013/május)

A magyar felfedezők, utazók között aligha találunk még két olyan meghatározó személyiséget, akiknek az életútja annyi hasonlóságot mutatna, annyira párhuzamosan haladna, mint Vámbéry Árminé és Germanus Gyuláé – és mégis… Isztambul felé utazva, írásaikat olvasgatván döbbentem rá, hogy e két, kalandokkal teli, keletkutató élet éppen a legvégsőbb kérdés tekintetében mennyire eltér egymástól. Sziporkázóan szórakoztató, török, perzsa, arab mondásokkal fűszerezett műveikből kirajzolódik a számos hasonló tapasztalat – a „kép értelme” azonban egészen más...