nyomtatott cikk: A Földgömb magazin, 2025 / nov-dec ; ez a "nem-hivatalos" online verzió
Telbisz Tamás
Omlós hegyek az Alpokban
Kalácsból az omlós a legjobb, de a hegyekből már nem annyira. Egészen biztos, hogy így gondolják ezt a svájci Blatten lakói is, akik ez év májusában kénytelenek voltak végignézni, amint egy leszakadó gleccser nyomán kialakuló hegyomlás és törmeléklavina elpusztítja házaikat. A néhány megmaradó épület pedig szép lassan belefullad az omladék által felduzzasztott tóba. Keserves látvány, de vajon mennyire egyedi? Cikkünkben górcső alá veszünk egy másik, “kivégzésre váró” svájci települést, egy “kivégzett” olasz falut és egy ausztriai katasztrófa-helyszínt. Végül szintetizáló sétát teszünk egy mindenféle tömegmozgást felvonultató svájci völgyben.
Hegycsuszamlás friss „sebhelye” Brienz/Brinzauls mellett
A tömegmozgások sokfélesége
Amit a köznyelv általánosságban hegyomlásnak, vagy hegycsuszamlásnak hív, az valójában igen sokféle folyamat lehet, és a szaknyelv a kevésbé romantikus „lejtős tömegmozgások” néven foglalja össze ezeket a jelenségeket. Ezeket lehet csoportosítani többek között a mozgás sebessége alapján, a lejtő meredeksége szerint, hogy maga az anyag milyen pályán mozog, hogy mennyire marad „egyben” vagy esik szét apróbb darabokra, hogy mekkora kőzettömeget érint a mozgás. A közös mozgatórugó valamennyi esetben a gravitáció, de a kiváltó okok sokfélék lehetnek: földrengés, heves csapadék, hirtelen hóolvadás, jégolvadás, és így tovább. Ahány szerző, annyiféle kategorizálás létezik, de itt és most négyféle mozgástípust említünk, melyekről szó lesz az alábbiakban. Omlásról beszélünk akkor, ha a leszakadó kőzettömeg (vagy jégtömeg) az út egy részét szabadon zuhanva teszi meg. Ez jelenthet néhány követ („kőpergés”), vagy akár egy egész hegyoldalt („hegyomlás”). Értelemszerűen a legmeredekebb, függőlegeshez közeli lejtőkre jellemző ez a fajta mozgás. Csuszamlásról van szó, ha a lejtő kevésbé meredek, és a lecsúszó anyag „nagyjából egyben” mozog lefelé a lejtőn. Persze ilyenkor is többé-kevésbé összetöredezik a kőzetanyag, de nem esik szét millió darabra, hanem „egy kupacban” megmarad a lejtő alján, ahová „lehuppant”. Ha a kőzettömeg menet közben erősen széttöredezik, és kavargó, kaotikus, gyors mozgással száguld lefelé a lejtőn, akkor törmeléklavina a megfelelő kifejezés. Ha a sok törmelék vízzel keveredik, és úgy dübörög lefelé, akkor törmelékfolyás a neve. A törmelékfolyás elindulhat már a hegyoldalban, de gyakran a patakmederben, vagy abból részben kilépve zúdul lefelé. Kicsit olyan, mint egy hegyi árvíz, de mivel rengeteg nagy követ görget magával, így pusztító hatása sokkal erősebb, mintha csak vízből állna.
Videó-link, melyből kiderül, hogy milyen is egy törmelékfolyás.
Brienz (Brinzauls) – kivégzésre várva
Brienz (rétorománul: Brinzauls) egy kis falu Svájc keleti részén, nem messze Davos-tól, ahol a „Világ gazdagjai, egyesüljetek!” szellemében a Világgazdasági Fórumot tartják minden évben. A rétoromán név jelen esetben két okból is fontos: egyrészt ez a falu lakóinak nyelve, másrészt Brienz néven egy nagyobb település és egy tó is ismert Svájcban, így a továbbiakban az egyértelműség miatt maradunk a rétoromán névnél.
Brinzauls egy idilli völgyben foglal helyet, pontosabban két völgy találkozásánál. Üde zöld rétek, a tájba harmonikusan illeszkedő falvak, a települések szintje fölött erdők, majd nagyjából 3000 méterig emelkedő sziklás gerincek jellemzik a tájképet. Kivéve Brinzaulst, mert itt a sziklák „leereszkednek” egészen a településig. Majdnem be is mennek a házak közé. Egész pontosan 35 méterre állomásoznak a falu legszélső házától, egyenesen a Hauptstrasse-n. Ez a hajmeresztő állapot 2023. június 16-a óta áll fenn. Az erről készült fotók bejárták a világot. De mi vezetett idáig?
Műholdkép a Brinzauls-i hegycsuszamlásról. A felső utat, melyet keresztezett a hegycsuszamlás, már senki nem fogja újraépíteni. De az igazán nagy kérdés, hogy a falu házai meddig maradnak érintetlenek (forrás: Google Earth)
Azt nehéz pontosan megmondani, hogy a középkorban milyen volt a hegyoldal, de feltehetőleg a környező erdőkhöz képest már ekkor is sziklásabb, törmelékesebb lehetett a terep Brinzauls fölött. A falutól lefelé a völgy talpáig egy közepesen meredek, hullámos lejtő húzódik a folyóig. Egy csuszamlás-kutató szemében ezek gyanús jelek lehettek volna, de a középkori rétorománok számára nem jelentettek akadályt, így felépült itt egy kis falucska. 1874-ben a falu kétharmada leégett, de újraépítették. Kár volt. Nem sokkal ezután elkezdődtek a lejtős tömegmozgások. A falu feletti hegyoldalról időnként sziklaomlások indultak, de a falut nem érték el. Ugyanakkor mozgott az egész lejtő a falu alatt is. Változó ütemben, néha kicsit gyorsabban, máskor lelassulva, de a falu is araszolt lefelé az alatta lévő törmelékdombbal együtt a folyó felé. Az ok geológiai: a rétegek lejtenek a folyó felé, és olyan kőzetek (palák, illetve változó összetételű homokkövek) találhatók itt a felszín alatt, amelyek a beszivárgó vizek által átitatva csúszóssá válnak. Nem lehet azt állítani tehát, hogy „váratlanul fordultak rosszra a dolgok”.
Panorámakép Brinzaulsról. Balra a fák közt kikandikál az aktív csuszamlás törmeléke. Középen magasodik a templom – egyelőre érintetlen – tornya, körülötte a kitelepített falu. Az előtérben és jobbra lefelé a völgy aljáig a hulllámos, lassan lefelé csúszó lejtő látható.
Ám az utóbbi években felgyorsult a mozgás. Emiatt a svájci geológusok alaposan „beműszerezték” a hegyet: fix kamerákkal, radarral és lézeres eszközökkel pontosan mérték a tömegmozgások sebességét. Ezek alapján 2023. május 12-én elrendelték a falu teljes kiürítését. Ekkor már naponta 10 méter nagyságrendű elmozdulások is voltak. Minden evakuációnak van egy kockázata: mi van, ha nem következik be a katasztrófa? Akkor meddig várunk? Brinzaulsban körülbelül egy hónapot kellett várni a fő eseményre. Június 15-én megindult a kövek mozgása, és éjszaka fél 12-kor, hatalmas robaj kíséretében, mintegy 10 perc alatt lecsúszott a falu fölötti hegyoldal 1,2 millió m3-nyi anyaga. Ennek az elvégződése állt meg a falu szélétől pár méterre. Gondolhatnánk, hogy ez egy hihetetlenül szerencsés megmenekülés a falu szemszögéből.
Légifotó Brinzaulsról. Ebből a szögből látszik legjobban, hogy honnét indult a csuszamlás, hogyan mozgott a hegyen lefelé, és miként torpant meg a falu házai előtt. Idősebb csuszamlások sziklás foltjai is kivillannak az erdőből (kép forrása: LINK)
Hát nem az. A lakosok rövid időre ugyan visszamehettek házaikhoz, de 2024-ben, talán a csapadékban gazdag nyárnak is köszönhetően, újra felélénkültek a csúszómozgások. 2025 nyarán, mikor felkerestük a helyszínt, már messziről feltűnt a falu megközelítését tiltó sárga kerítés és a sorompók. Az egyik sorompónál álló polgári védelmi őr elmagyarázta, hogy a nagy csuszamlás óta gyakorlatilag csak időszakosan és rövid időre mehetnek be a helyi lakosok, hogy elhozzák ingóságaikat. Mást nem engednek be. (Bár engem igen kedvesen mégis beengedett az őr, de csak egy kanyarnyit, egy fotó erejéig, mikor elárultam, hogy geográfus vagyok.) Amikor gyorsabb mozgásokat jeleznek az érzékelők, akkor senki nem léphet be a lezárt területre. Ott áll tehát a sértetlen falu – de élettelenül. Nem megmenekült, csupán a kivégzését halasztották el. A kutatók szinte biztosak abban, hogy a csuszamlás nem áll meg ott, ahol most van, hanem folytatódni fog. Akkora hegytömeg áll itt lecsúszásra készen, hogy mérnöki beavatkozásokkal ez nem védhető ki, így marad a kitelepítés, mint egyetlen lehetőség.
Val Pola – a gyilkos hegyomlás
Az előző helyszíntől valamivel délebbre, már Olaszországban fekszik az alpesi sísport egyik híres központja Bormio. Innét indul dél felé a Valtellina völgy, melyben az Adda folyó csörgedezik egészen a Comoi-tóig. Bormio alatt a völgy erősen beszűkül, és két oldalról 3100-3200 méter magas hegyek szegélyezik. A tájat itt is a jég formálta, de a völgytalp ezen a szakaszon sokkal keskenyebb, mint egy tipikus U alakú gleccservölgyben. A tölcsérszerűen keskenyedő völgyben Valdisotto-nál még elfér egy település, de lejjebb, a térképen jelzett Morignone esetében már egy házat sem találunk. Ennek azonban különleges oka van. Ötven évvel ezelőtt egy apró falu, néhány házzal és templommal még megbújt itt a völgy mélyén.
Val Pola térképe. A „Frana della Val Pola” az a lejtő, ahonnét lecsúszott az anyag. Érzékelhető a völgy „mesterséges” jellege ezen a szakaszon. Az SS38 út végig alagútban megy. A fejezet végén lévő törmelékfolyás helyszíne a Santa Maria Maddalena faluval szemközti hegyoldal.
1987 július közepén özönvízszerű esőzések zúdultak erre a vidékre: néhány nap alatt 229 mm csapadék hullott a tájra. Ennek hatására megmozdultak a lejtők: eleinte főleg kisebb csuszamlások voltak, de törmelékfolyások is beindultak, melyek a völgy talpán kisebb gátat képeztek, felduzzasztva az Adda folyó vizét. Már ez is elég komoly helyzet volt, de mint később kiderült, ez még csak az előjáték volt. A völgy nyugati részén a Monte Zandila oldalában megnyílt egy 600 méter hosszú repedés. Utólag beazonosították, hogy ez már korábban is ott volt, csak inaktív formában. Egy történelem előtti csuszamlás mementójaként. Július vége felé a helyzet fokozódott: rendszeressé váltak a kisebb sziklaomlások. Ezért a völgyi aprófalvak (tanyák) lakóit kitelepítették.
xx
Egy 1987-es fotó, közvetlenül a csuszamlás után, illetve a mai kép. A régi képen jól látszik, hogy a csuszamlás anyaga a völgyben fölfelé és lefelé is erősen szétterült. (fotó: Luino 2005, LINK, illetve Google Earth)
A katasztrófa 1987. július 28-án hajnali fél 8-kor következett be. A korábban felnyílt repedés mentén végleg elszakadt a lejtő anyaga, és 34 millió m3 kőzettömeg csúszott perceken belül a mélybe. A lezúduló anyag a túloldalon 300 méter magasra csapott fel! Majd kettéválva a völgyben felfelé és lefelé is továbbmozgott. És itt jött a problémának az a része, amit a legkevésbé láttak előre: a leomlott kőzettömeg belecsobbant a törmelékfolyások által korábban felduzzasztott kis tóba. Ami 140 méter magas hullámokhoz vezetett. Ezek az iszapos hullámok 120 km/h sebességgel robogtak a völgyben felfelé. Így nemcsak a közvetlenül a hegyomlás alatt fekvő Morrignone pusztult el, hanem felfelé Poz, San Antonio, Tirindre is, és egészen Aquilone településig ért a pusztulás. Bár a kitelepítés még időben megtörtént, de azt senki nem sejtette előre, hogy Aquilone is érintett lehet, így ott 29 ember halt meg a csuszamlás következtében. Ráadásul az utak javításán is éppen dolgoztak a völgyben, és a munkások közül is meghaltak kilencen. Magasabb helyen tartózkodó szemtanúk, akik túlélték az eseményt, beszámoltak arról, hogy San Antonio temploma hogyan hullott darabokra a csuszamlás által kiváltott légnyomás-hullám hatására. De nemcsak a levegő, hanem a föld is megrendült a csuszamlás következtében, és 3,9-es erősségű földrengésnek megfelelő jeleket detektáltak a közeli szeizmográfok.
Val Pola csuszamlása lassan már négy évtizedes, de a seb még nem gyógyult be, bár a növényzet kissé már benőtte. A völgy alján lévő törmeléket részben elegyengették, illetve teraszosították. Ezen a völgyszakaszon ma már nincsenek házak és az út is nagyrészt alagútban megy.
A völgyet néhány kilométeres szakaszon 30-60 méter vastag törmelék töltötte ki, de a legnagyobb vastagság elérte a 90 métert is. Érett a katasztrófa folytatása: az Adda folyó vize kezdett rohamosan megduzzadni. Emiatt – egy esetleges gátszakadástól tartva – a völgyben lejjebb fekvő települések lakóit is kénytelenek voltak kitelepíteni a hatóságok. Végül sikerült a természetes gáton egy megfelelő medret kialakítani, és a felduzzadt tó vizét szabályozott körülmények között levezetni. De a csuszamlás-törmelék alatt fekvő településeket már nem lehetett (nem volt érdemes) kiásni.
2025 nyarán friss törmelékfolyás keresztezi a völgyi utakat. A felsőbb út már eleve fél-alagútban vezet, melynek tetején átbukik a törmelék és a víz. A törmelékfolyás alsó vége elérte a folyót is.
Közel 50 évvel az események után a völgy csendes és bejárható. A főút végig alagútban vezet ezen a völgyszakaszon, így ha valaki látni szeretné a hegyomlás helyszínét, annak a régi, alacsonyabb rendű úton kell közlekednie. Ha lehet. Mert 2025 nyarán Valdisotto-nál sorompóba ütközünk és tűzoltók integetnek, hogy nem mehetünk tovább. Újabb csuszamlás. Még pontosabban törmelékfolyások indultak meg, ezúttal a völgy másik oldalán, és részlegesen elzárták az utat. Úgy látszik a történelem ismétli önmagát. De ez alkalommal szerencsére csak jóval szerényebb kiadásban. A csuszamlás-kutatás egyik alapelve, hogy ahol egyszer már volt csuszamlás, ott újra előfordulhat.
Köfels (Ötztal) – a leghatalmasabb
Egy másik síterep, ezúttal Ausztriában: Ötztal. Világhírnevét Ötzinek, az 5300 éves jégbefagyott múmiának köszönheti, akinek a holttestét itt találták meg, az olasz-osztrák határon. De egy másik, kevéssé ismert különlegesség is kapcsolódik Ötztalhoz: itt játszódott le az Alpok kristályos zónájának leghatalmasabb hegycsuszamlása. Ami egyben Ausztria földjének legnagyobb csuszamlása is.
Ausztria legnagyobb hegycsuszamlása – 9500 évvel ezelőttről, dél felé tekintve. Az Ötztal völgyet keresztbe teljesen elgátolta a képen jobbkéz felől lecsúszó hegytömeg, mely átcsapott a túloldalra is. Ez a lecsúszott kőzettörmelék építi fel a Tauferberget. Jobbra, a csuszamlásfészek közelében található Köfels, a névadó település.
Egy „rendes gleccservölgynek” széles lapos talpa és meredek oldalai vannak a jég csiszoló hatásának köszönhetően. A völgytalpon kényelmesen elfér egymás mellett az országút, a települések és még jut hely a szántóföldeknek, legelőknek is. Az Ötztal egy „igazán rendes gleccservölgy”, de Umhausen felett egyszercsak azt vesszük észre, hogy a völgy összeszorul, az út a rohanó patak mellé kerül, és a meredek hegyoldalak itt nem masszív, jégcsiszolta alapkőzetből állnak, hanem „gyanús” törmelékből. Néhány kilométer után azonban helyreáll a „rend”, és Längenfeldhez közeledve a völgy alja újra „tükörsima” és széles lesz. A jelek egyértelműen egy hegycsuszamlásra utalnak, amit a terep műholdképét szemlélve még inkább igazolva érezhetünk. Némi keresgéléssel meg is találhatjuk, hogy ez itt a Köfels csuszamlás helyszíne, mely nevét egy pici településről (inkább tanyáról) kapta, mely épp a csuszamlás magterületén foglal helyet.
A Tauferberg csuszamláskupaca. A kép közepén látszó füves-erdős domb a kép hátterében lévő sziklás hegyektől indult, a gleccservölgy túloldaláról, és csúszott át ide, az „innenső” oldalra. A patak a csuszamlásdombot kikerülve a Stuibenfall vízesésen keresztül zúdul alá a fővölgybe.
Ezt a csuszamlást már Ötzi is láthatta, ha lesétált idáig a völgyben, mivel a csuszamlás kora 9500 év. Ez azt jelenti, hogy a jégkorszak után járunk, és a völgyet valaha kitöltő gleccser eddigre már visszahúzódott az érintett területről. Óriási anyagtömeg zúdult itt a mélybe: mintegy 3500 millió m3, ami a korábban említett Brinzauls-hoz képest 1000-szeres, Val Polához képest 100-szoros mennyiséget jelent! A völgy 2600 méter tengerszint feletti magasságú nyugati oldala szakadt le és csúszott az 1000 méteres szinten húzódó völgybe. De a csuszamlás nem állt itt meg, hanem a szemközti oldalra is alaposan átcsapott. Ahol épp egy oldalvölgy torkolata található, melyet a hegycsuszamlás anyaga alaposan feltöltött. Olyannyira, hogy az itt létrejött, omladékból álló Tauferberg (1680 m) magasabb lett, mint a túloldalon megmaradt anyagkupac (Hoher Bichl, 1442 m). Mindezek eredményeként a csuszamlás törmeléke elgátolta nemcsak a fővölgyet, de az oldalvölgyet is, és mindkét irányba kialakult egy tó, mely különösen Längenfeld irányába nyúlt el nagyon hosszan. Ez utóbbi tóban 90 méter vastag üledék halmozódott fel, míg végül a patak „átréselte magát” a természetes gáton. Ennek az üledékes feltöltésnek köszönhetően lett extrém sima Längenfeld környéke. A tavat lecsapoló vízfolyás aztán jó mélyen bevágta a völgyét a törmelékhalomba, ott ahol ma az országút is megy. Az oldalvölgyből érkező patak viszont inkább egy kerülő megoldást „választott”. Ez a patak észak felé elkanyarodik a törmelékhalom mellett, és közvetlenül az egykori gleccservölgy meredek oldalánál ér ki a fővölgybe. A csuszamlás óta eltelt 9500 év sem volt elég azonban ahhoz, hogy a patak a medrét erősebben bevájja a szálkőzetbe. Így egy csodálatos, 159 méter magas vízeséssel hullik alá a völgybe. Ennek köszönhetően alakult ki Tirol legnagyobb szintkülönbségű vízesése, a Stuibenfall. Hogy kerek legyen a kép, a vízesés aljától nem messze találjuk Ötzidorf-ot, ami természetesen nem Ötzi egykori lakhelye, hanem egy különleges régészeti skanzen.
A Stuibenfall vízesés, mely Tirolban a legnagyobb. Ide-oda menő hosszú lépcsősoron lehet felkapaszkodni, vagy éppen leereszkedni a vízesés mellett.
A hatalmas hegycsuszamlás törmelékében itt-ott horzsakőre is bukkanhatunk. Ez meglehetősen tájidegen kőzet errefelé, hiszen tűzhányóknak nyoma sincs a közelben. De nem is a vulkánokhoz kötődik ez a kőzet itt, hanem a csuszamláshoz. A hatalmas hegytömeg nagyon gyors lecsúszása ugyanis olyan mértékű súrlódással járt, hogy a kőzetek felhevültek, és egy részük megolvadva horzsakővé alakult át.
Panorámakép a hegyomlás színhelyéről. Bal-középen, fenyőerdővel borítva a hatalmas csuszamlástömb (Tauferberg). Jobbra, a völgy túloldalán a csuszamlás fészke, azon belül zöld földek között pár ház – ez Köfels.
Egy fontos kérdés azonban máig megoldatlan a csuszamlással kapcsolatban. Azt már elég pontosan tudjuk, hogy mikor következett be a tömegmozgás, hogy milyen volt akkor az éghajlat, hogy mennyire hirtelen és gyors volt ez a csuszamlás. De a pontos kiváltó okát máig nem sikerült kideríteni. Elképzelhető, hogy egy földrengés volt a konkrét kirobbantó ok, de ennek ellentmond, hogy a terület jelenleg tektonikusan nyugalomban van, és nem jellemzők errefelé a földrengések. Lehetett a kiváltó ok extrém időjárás is, de azt nagyon nehéz ennyi idő távlatából bizonyítani. A kőzetekben lévő állandóan fagyott jég (idegen szóval permafrost) kiolvadása is hozzájárulhatott a mozgáshoz, de erre sincs egyértelmű bizonyíték. Így maradt még megfejtésre váró rejtély Ausztria valaha volt legnagyobb hegycsuszamlásával kapcsolatban.
Val Roseg, mint a tömegmozgások állatorvosi lova
Átbújunk a Bernina Express alatt a Val Roseg turistaút elején
A fenti extrém hegycsuszamlások bemutatása után vizsgáljuk meg, hogy mit érzékelhetünk a lejtős tömegmozgásokból egy „átlagos svájci séta” során. Helyszínünk Val Roseg, ami annyiból persze nem átlagos, hogy az Alpok legkeletibb 4000-ese, a Piz Bernina (4048 m tszf.) mellett húzódik. Pontresinából indulva célunk tulajdonképpen a visszahúzódott gleccserek elérése, konkrétan a Tschierva-menedékház. De eközben lejtős tömegmozgások különböző formáival szembesülünk.
Térkép a Val Roseg völgyről. Itt négy különböző típusú lejtős tömegmozgás nyomaival is szembesülhetünk egy egyszerű túra során. Jobboldalt lent a Piz Bernina (4049m), az Alpok legkeletibb 4000-ese uralkodik a tájon.
Kulturális érdekességként először a híres Bernina Expressz vonalát keresztezzük, éppen el is húz felettünk egy piros szerelvény. Kezdetben ritkás erdőn át visz az út, csekély szintemelkedéssel. Az első markáns tömegmozgás, amit látunk, egy törmelékfolyás. Szerencsére nem éppen mozgó állapotban, de a nyomokból ítélve elég friss (néhány hónapos?) lehet. 4-5 méteres nagy blokkok, néhány fatörzs és persze kisebb méretű kövek hevernek egymáson. Jól látszik, hogy a balról érkező oldalvölgyből zúdult itt lefelé az anyag. A törmelékfolyás „gátlástalanul” átvágott a turistaúton, egészen a fővölgy patakjáig. Feltehetőleg egy rendszeresen ismétlődő jelenségről van itt szó. Felfelé nem látunk a gleccservölgy meredek oldala fölé, de műholdképek alapján utólag szépen beazonosítható, hogy a csúcsrégió környékén van egy törmelékben gazdag zóna, amelyet az extrém csapadék, vagy a hóolvadás vize könnyen megmozdíthat. A védekezés nyomait is felismerhetjük: az oldalvölgyben nem látszik szabályozás, de a fő patak medrébe több küszöböt is beépítettek. Ezek lassítják a törmelékfolyást, illetve segítik, hogy a kövek egy része minél hamarabb lerakódjon, és ne jusson el a völgy alján lévő településig.
Szemben a törmelékfolyás nyelvével. Hatalmas blokkok és fatörzsek is jól felismerhetők a lerakott anyagban.
A következő tömegmozgásos jelenség a völgynek nevet adó Roseg mellett figyelhető meg. Korábban tanya, ma hotel található itt, melyhez akár lovaskocsival is fel lehet jönni. Itt szemmel láthatóan megváltozik a patak jellege. A völgy alsó szakaszán egy jól meghatározott mederben folyik a patak, enyhe kanyargással. Itt szélesebbé válik a völgy és a patak sok ágra szakadó fonatos vízhálózati képet mutat. Hátrafordulva eszmélünk csak rá, hogy egy tankönyvbe illő csuszamlás mellett haladtunk el. A völgy közepén egy 1 km hosszú, 500 méter széles és 150 méter magas hegyecske terpeszkedik. Hegyecskének a környező magas csúcsok mellett tűnik, de relatív magassága valójában több, mint a Gellért-hegyé. Jól érzékelhető az is, hogy a hegyoldalról hogyan csúszott épp ide a völgy közepére. Erről a csuszamlásról nem találtam szakirodalmi leírást, de egyértelműen idősebb, azaz több ezer éves lehet, és be is van erdősülve a domb. Szinte biztos, hogy valamikor ez a hegycsuszamlás is felduzzasztotta itt a vizet egy időre, míg a patak át nem réselte magát a leomlott hegytömegen. Ezt tanúsítja a patakmeder változó jellege is.
A Val Roseg völgy egyik látványos csuszamláshelyszíne. A kép közepén lévő erdős domb a balra magasodó sziklás hegyoldalról szánkázott le a völgytalpra. A kép előterében a széles lapos völgytalpon tekergő, fonatos mintázatú patak érzékelhető.
Innét már jobban előreláthatunk a gleccserek felé, és a jég által lerakott morénák is szépen kirajzolódnak. 150 éve a házhoz egészen közel ért véget a Roseg-völgy gleccsere, mely két nagy ágból összefonódva alakult ki. Ma már szó sincs összefonódásról, csak az egyes völgyek felső részeiben találhatjuk meg a visszahúzódott gleccsereket, melyek közül a Tschierva ág a nagyobb, hiszen ez a Piz Berninától indul. Ez a gleccser fantasztikusan látványos oldalmorénákat hagyott maga után, melyeknek az egyik szélén vezet tovább a turistaút a menedékházig. Itt már viszonylag közelről láthatók a megmaradt gleccserek. Az alsóbb részeken a sziklás törmelék alól alig látszik ki a jég. Elsőre nem is feltűnő, de valójában ez a terep is egy óriási tömegmozgás színtere volt, ráadásul nem is olyan régen, 2024. április 14-én, egy vasárnap hajnali időpontban. A Piz Bernina egyik szomszéd csúcsa, a 3971 méter magas Piz Scerscen oldalából egy hatalmas rész leomlott, majd a gleccser felszínén leszánkázva törmeléklavinaként zúdult alá, és a két oldalt meredező oldalmorénák díszsorfala közepette a Roseg-ház környékéig masírozott. 1 millió m3 és 5 km-es kifutó távolság. Csodálatos szerencse, hogy senki nem sérült meg. Ennek oka, hogy ez egy „lakatlan terület”, és a vasárnap hajnali időpontban turisták sem tartózkodtak a törmeléklavina útjában. A törmeléklavina anyaga a gleccser által lerakott morénára települ, így attól vizuálisan nehezen különböztethető meg. Így az is egy fontos tanulság számunkra, hogy ott is lehetnek lejtős tömegmozgások, ahol az elsőre nem tűnik fel a szemlélőnek.
Az elolvadt gleccserek átadják helyüket a lejtős tömegmozgásoknak. A svájci Val Roseg oldalmorénái közt a gleccser “hűlt” helye látható, mely kiváló pályát biztosít egyes tömegmozgásoknak. Egy évvel a kép készítése előtt itt egy hatalmas törmeléklavina zúgott végig, melynek anyaga egybeolvadt a jég által itt hagyott törmelékkel.
Jövőkép
Ha az elmúlt évek tapasztalatai alapján az a kérdés, hogy növekszik-e a lejtős tömegmozgások száma az Alpokban, akkor a mozgásfolyamatok és a terepi viszonyok sokfélesége miatt erre nem lehet egybites választ adni. Néhány fontos általánosítható gondolatot mégis érdemes megjegyezni. A válasz először is „magasság-függő”, azaz nem ugyanúgy jelentkeznek a problémák különböző tengerszint feletti magasságokban. Másrészt figyelembe kell venni, hogy napjainkban az észlelés és a kommunikáció is felgyorsult, így sokkal több mindenről szerzünk tudomást, mint régebben. Ezért önmagában az a tény, hogy a média többet tudósít valamiről, még nem jelent feltétlenül valóságos növekedést.
A Val Roseg felső szakasza, a visszahúzódó gleccserek birodalma. Néhol még a sziklatörmelék alatt is jég van. A 2024. áprilisi omlás és törmeléklavina a kép bal szélén lévő hegyek felől indult.
A magashegységek életéhez hozzátartoznak a lejtős tömegmozgások. De napjainkban kétségkívül megfigyelhető egy erősödő tendencia, aminek fő okai az éghajlatváltozás és a közvetlen emberi beavatkozások, bár ez utóbbiakra most nem tértünk ki. Az ma már biztos, hogy éghajlatváltozás van. A statisztikák konkrétan azt mutatják, hogy az Alpokban még az átlagnál is némileg gyorsabban emelkedik a hőmérséklet. A magasabb hőmérséklet egyben azt is jelenti, hogy a meleg levegő a fizika törvényei szerint több páratartalmat képes magába szívni. Így nedvesebb légtömegek érik el az Alpok hegyeit, emiatt növekszik az extrém csapadékesemények száma és mértéke is, elsősorban nyáron.
A melegedés miatt pedig zsugorodik a jég: a felszínen (gleccserek) és a felszín alatt is (permafrost). Ezek hatása elsősorban a 3000 méter feletti hegyvidéki területeken jelentkezik. Kiolvad a kőzeteket sok helyütt összetartó „jégcement”, nő a kőpergések, a kisebb hegyomlások száma, illetve a függő gleccserekből leszakadó jégtömbökkel is számolni kell, amint azt Blatten példája mutatja. Ez a hatás egyelőre erősödik, de pont a jég gyors visszahúzódása miatt egy idő után már annyira kevés lesz a jég, hogy gyengülni fog ez a tényező. Hogy ez mikor következik be, azt egyelőre nehéz megjósolni, de néhány évtizedig még biztosan a fokozódáson lesz a hangsúly.
Piz Roseg csúcs (3935 m), egy a Val Roseg völgyfőjét koronázó csúcsok közül. Nem lennénk meglepve, ha a közeljövőben ennek az oldalából is leszakadna egy nagy jégtömb, ami akár egy törmeléklavinát is elindíthat a völgyben lefelé.
A növekvő számú (főleg nyári) extrém csapadékesemények miatt a csuszamlás jellegű, illetve a törmelékfolyásos események fokozódó intenzitása várható a jövőben. Ez viszont már nincs a magasabb zónákhoz kötve, így a hegység alacsonyabb részein is erősödő tendenciára számíthatunk e folyamatokat tekintve. A kisebb nagyságrendű eseményekről már elég sok statisztikai adat gyűlt össze ahhoz, hogy kijelenthessük: növekszik a gyakoriságuk. Tekintve, hogy ezek a tömegmozgások az alacsonyabb zónákra (is) jellemzők, az emberek és az infrastruktúra szempontjából fokozott kockázatot jelentenek.
Az olyan extrém hegyomlások, mint amilyenekről a cikkben is szó volt, viszonylag ritka események, így statisztikai szempontból még nem tekinthetjük egyértelműen bizonyítottnak, hogy ezek gyakorisága is növekszik. Persze ez aligha vigasztalja azokat, akik valamelyik érintett településen laknak.
Blatten, 6 hónappal a 2025. májusi gleccseromlás és törmeléklavina után. (Kép forrása: LINK)
Azt is látnunk kell, hogy védekezni igazából csak a kisebb nagyságrendű tömegmozgások ellen tudunk. A nagyobb, katasztrofális eseményeket tekintve a rendszeres megfigyelés és a minél pontosabb előrejelzés lehet csak a cél. De azt egy svájci óra pontosságával – mert ez életeket menthet. Azonban hiába egyre precízebbek ma már a távérzékelési lehetőségek, „minden hegy mellé mégsem tudunk őröket állítani” – fogalmazta meg egy svájci csuszamlás-kutató. Ezért helyi lakosok és turisták számára egyaránt fontos, hogy mindig nyitott szemmel járjunk a hegyekben, és megértsük a lejtős tömegmozgásokra utaló jeleket.
--- VÉGE ---